Ha kíváncsiak vagytok a fűben fában rovat következő bejegyzésére, akkor katt az elolvasomra!
Csipkebogyó
A csipkebogyó a vadrózsa (Rosa canina) és a japán rózsa (Rosa rugosa) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecserli, hecse(m)pecs, seggvakaró, bicske.
Hatóanyagai
Jelentős C-vitamin forrás, emellett más vitaminokat, karotinoidokat, pektint, szerves savakat tartalmaz.
Története
Latin neve (fordításban kutyarózsa) onnan ered, hogy gyökerének
veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak. Az ókorban sorvadásos
betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták.Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot.
Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.
Csipkebogyótea
Sokan filteres csipkebogyóteát vásárolnak, és annak forrázatát isszák a téli időszakban. Bár a forró csipkebogyó tea remekül átmelegít, a növény C-vitamin-tartalma hő hatására elveszik, így immunerősítő hatása csökken.
Ha tetszett, nyomj egy szupert!
XOXO Linda
